- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Bencze Miklós (1911-1992)

Nem hiszem, hogy olvasóim közül sokan forgatták anno az Ifjú Sólyom című lapot, amely „A Magyar Repülő Szövetség Modellező Lapja” alcímet viselte. A lap 1956. januári számában egy egészoldalas, fényképes cikkben találhatók ezek a mondatok:
„Megismerkedtünk a szakosztály legidősebb tagjával, Bencze Miklóssal, az Állami Operaház kiváló magánénekesével. Ki gondolná, hogy amikor a színpadi fényárban Gounod Faustjának Mefisztóját énekli, szabad idejében együtt modellezik a lelkes ifjakkal.”
Bencze Miklós életének bemutatásakor a továbbiakban elkanyarodunk a repülőmodellezéstől (bár ez egész életében hobbija maradt) és a kiváló operaénekes pályájával ismerkedünk meg.
1911-ben született Budapesten. Gépészmérnöknek készült, de ezt a célt a numerus clausus törvény lehetetlenné tette. Zenei tanulmányainak kezdetéről nincs adat, a hivatalos énekléshez kapcsolódó első újsághír 1936 februárjában kelteződik, amikor a Kecskeméti Közlönynek a színházi beszámolójában bukkant fel Bencze Miklós neve. Legközelebb 1938-ban szerepelt újsághírben - mint ifjú basszista - olyan rendezvényeken, mint a Művészbarátok Társaságáé, a Gyermekbarátoké.
Furcsa módon az igazi operaszerepek 1941-1942-ben vártak rá az OMIKE Művészakció kis színpadán. A Traviatában a márkit, a Pillangókisasszonyban Bonzó szerepét, a Szulamitban Áron főpapét az Állarcosbálban Sámul szerepét énekelte.
1943-ban már munkaszolgálatos volt Ukrajnában. A Centropa alapítvány interjú-sorozatában Korányi György (kereskedő, szül. 1913) visszaemlékezése is megtalálható a munkaszolgálatban töltött időről. Ebben, egy nagyszerű fotó mellett, szó esett Bencze Miklósról is:

„A kép közepén Bencze (Briller) Miklós látható, aki civilben - amellett, hogy hivatásos gépkocsivezető volt - az Operaházban volt baritonista. Ő később világhírű lett. […] Minden este műsoros estet rendeztünk. Egy ukrán tanítónő kölcsönadta ütött-kopott pianínóját, amelyen Zeitinger (Zolnai) Jenő zongoraművész (később zeneakadémiai professzor) szólódarabok interpretálásán kívül Bencze Miklóst - aki az opera-irodalom legszebb basszbariton áriáit adta elő - kisérte.”

Nincs adat arról, hogy pontosan mikor kerül haza Bencze Miklós, de a Szabad Szó 1946 januárjában beszámolt arról, hogy más énekesekkel együtt fellépett az amerikai misszió estjén. Érdemes egy bekezdést még idézni a cikkből:
„Bencze Miklós, mivel mint énekes nem tudott elhelyezkedni, hat hónap óta Key altábornagy sofőrje. Az altábornagy már többször meghallgatta Benczét és most alkalmat adott neki, hogy ilyen kitűnő környezetben debütáljon.”
A sikert jelzi, hogy ezután rövidesen egy sor hangverseny-fellépésről és rádióműsorról számoltak be a lapok. Mindeközben tanult Lendvay Andor operaénekesnél. 1946 végétől az Operaház ösztöndíjasa lett és színpadra lépett egy sor epizódszerepben. 1947 végén került magánénekesi pozícióba és ekkortól már sok meghatározó szerepet kapott. A lapok is észrevették és egyre többször jelent meg róla dicsérő kritika. Ebben az időben egy kínos nézeteltérés alakult ki közte és az Operaház híres basszistája Székely Mihály között egyes főszerepek betöltése miatt. Erről később, 1994-ben számolt be az Operaéletben Bencze Miklós özvegye.
1956 végén egy jugoszláviai vendégszereplést követően nem tért haza, hanem kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1957 májusában Bencze Miklós a Délamerikai Magyarság tudósítása szerint már a San Franciscoi opera tagja volt. Ezután a szereplések mellett, majd pedig meghatározó módon az énektanítással foglalkozott, többek között egy texasi, majd egy Missisipi állambeli egyetemen.
1992-ben hunyt az USA-ban.


https://www.youtube.com/watch?v=fqcLyGlFQ7w