- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Beregi Oszkár (1876-1965)

Színművész. (Budapest 1876. jan. 24. – Hollywood, USA, 1965. okt. 18.) A Színi tanodát 1895-ben végezte. Első fellépése még a Várszínházban Romeo címszerepe volt. 1899-ig Temesváron, Kolozsváron, Pozsonyban és a budapesti Vígszínházban játszott. 1899-ben a budapesti Nemzeti Színház tagja lett, ahol Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága című színművében mutatkozott be. Ekkor elvégezte a budapesti egyetem filozófiai szakát. 1907-től 1910-ig Max Reinhardt berlini színházaiban szerepelt, majd visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol 1920-ig működött. Szerepet vállalt a Tanácsköztársaság kulturális munkájában (versmondás, film). 1920-ban az Ébredő Magyarok Egyesülete olyan támadást intézett ellene, hogy el kellett távolítani a Nemzeti Színháztól. 1920-21-ben Bécsben, majd erdélyi, felvidéki és berlini színházakban játszott. 1925 nyarán Amerikában turnézott, 1928-ban ismét Reinhardt szerződtette bécsi színházához. 1930-ban a Magyar Színháznak lett tagja, de fellépett több más budapesti színházban is.

1939-től az OMIKE Művészakció vezető színésze és számos színdarab rendezője.
1944-ben kalandos körülmények között, igazi színészi játék segítségével szökött el a nyilasok elől. Visszatérése után a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de csak egy szerepben lépett fel (Warwick a Szent Johannában), majd 1946 elején kivándorolt Dél-Amerikába, majd Hollywoodba, ahol 1953-ig több filmben szerepelt. Itt írta meg emlékezéseit, amelynek kéziratát az OSZK Színháztörténeti Osztálya őrzi.

Beregi a Művészakció első előadásáról így írt visszaemlékezésében:

Az első összeállítást megbeszélő ülésünkön nem talált ellentmondásra az az indítványom, hogy első előadásunk műsorában Shakespeare Velencei Kalmárját is beillesszük. [...] Röviddel a megnyitó előadás kezdete előtt a Velencei Kalmár előadását a rendőrség betiltotta. Bánóczy (a Művészakció igazgatója) …hirtelen ötletszerűen felvetette a kérdést, hogy nem volnék-e  hajlandó a Hamlet nagy monológját elmondani. Rövid ellenkezés után azt válaszoltam: „Jól van, elmondom a »lenni vagy nem lenni«-t de nem úgy ahogyan Hamlet mondja minden korokon keresztül, hanem úgy ahogy ma én, ahogy ma te, ahogy ma a Goldmark színház valamennyi nézője és a színházon kívüli megsanyargatottak érzik és kiáltanak ki a világba.”

És azon az estén szószékké vált a Goldmark terem kis színpadja. Nem a borongó, nem a búskomor, nem a gyászoló wittenbergi diák, nem Hamlet királyfi érzelmi világát fejezte ki a szó, lázítás volt az akkori hatalmasok és hatalmak ellen, akiket ember nem tudott legyőzni csak az idő. Bejelentés nélkül robbantam ki a színpadra, előre, míg éreztem, hogy a rivalda lámpái érintik a cipóm hegyét, és a sötét nézőtérbe teljes erővel kiáltottam be „lenni vagy nem lenni” – „a zsarnok bosszúja..” –„a gőgős ember döjfe..” – „a hivatalnak packázása..” – „és mind a rugás..” –„tűrni vagy fegyvert ragadni és véget vetni...”.
Beregi Oszkár: Visszaemlékezés 1938-tól, gépirat, Magántulajdonban

               

/Kép: Beregi Oszkár arcképe Fénykép 1936. Gisser felv. Debrecen. Levelezőlap,
- OSZK Színháztörténeti Tár KA 3633/159., Beregi Oszkár arcképe 1941. Levelezőlap 9×14 cm. - OSZK Színháztörténeti Tár KA 3633/170./