- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Bokros Birman Dezső (1889-1965)

Szobrász, festő. (Újpest, 1889. nov. 19. – Budapest, 1965. jan. 24.)

Mint fiatal épületszobrász iratkozott be az Iparművészeti Iskolába. Tanárai Mátrai Lajos, Simay Imre és Maróti Géza voltak. Három év után dekoratív szobrászműhelyt nyitott, de vállalkozása nem járt sikerrel. Ezután kiment Párizsba, ahol nehéz körülmények között tanulmányozta a modern francia szobrászatot és festőművészetet. Hazatérve a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) művészegyesületben rendezte első gyűjteményes kiállítását 1918-ban. A Tanácsköztársaság megdöntése után külföldre távozott. Jób-illusztrációit 1920-ban Berlinben készítette. Több ízben volt Párizsban. 1926- tól 1932-ig Pozsonyban dolgozott, főleg portrészobrokat és kisplasztikát készített. 1934-ben csatlakozott a fiatal szocialista képzőművészek csoportjához. Művészetének kialakulására hatott az egyiptomi szobrászat, a görög szépségideál és a reneszánsz éppúgy, mint a század eleji modern szobrászat. Művészete a két háború között szembenállást jelentett a hivatalos művészet irányzatával, az expresszionizmus egyik leghatásosabb magyar képviselője. 1948-ban Párizsban, 1957-ben Budapesten a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítást. Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1964).
/Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Szobrászok Adattára/

Kép: Képzőművészet Magyarországon

Tanulmányok:

Kálai Ernő: Bokros-Birman Dezső szobrai. Magyar Művészet, 1938. 57-64

Bokros-Birman Dezső /Tér és Forma, 1947. december 286-291/

Dévényi Iván: Jegyzetek Bokros Birman Dezső szobrászról /Alföld, 1965. 682-685/

Kontha Sándor: Bokros Birman Dezső írásairól és művészetéről /ArsHungarica, 1974. 144-160/

Vadas József: A napbanéző /Budapest, 1978. december 24-28/