- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Bondy István (1905-1944)

Bondy(i) István 1905-ben született Budapesten. Középiskolája elvégzése után, 1924 és 1927 között a Színiakadémia növendéke volt. Az újságok beszámolóiban, amelyekben a növendék-előadásokról írtak, ott volt mindig a neve, legtöbbször kis pozitív környezetben.
1927-ben a Magyar Színház szerződtette le. 1928-tól az Új Színház tagja, ahol máris felfigyeltek rá az újságok. Így mutatta be a Magyarság 1928 novemberében:
„…az ismeretlen színészgárda tömegéből hadd emeljük ki egy néma szereplőt, bizonyos Bondy István nevű fiatal színészt, aki egy cigánykatonát játszik, szuronyos-fegyverrel, s akinek a vállára borult az elítélt, részeges súgó. Nem szólhat egy szót se, idegen állam egyenruháját viseli, némán hallgatja a súgó keserű kitörését, csak amikor egy régi magyar nótába fúl a súgó átkozódása, akkor szikrázik fel a szeme s lassan lehajtja fejét a síró magyarra. Amint dermedt haptákból megmozdul ez a fej: ez a rabok himnusza, a titkon együtt érzők szótlan sikoltása, olyan lélekbe markoló semmiség, olyan csoda, mint két egybedobogó szív.Viharos nyílt színi tapsot kapott. Pedig egy szó szerepe sincs. Bondy Istvánnak hívják.”
1929-ben a Belvárosi, 1929–30-ban a Fővárosi Művész, 1930-ban a Belvárosi Színházban, majd a Magyar és az Új Színházban lépett színpadra.
A Magyar Színházban bemutatták a Volponét, amelyben a 8 órai újság így említette Bondy színrelépését is:
„Bondy István … kitűnő játéka ismét igazolta a hozzá fűzött nagy várakozást.”
1930–31-ben a Fővárosi Operettszínház, 1932-tól 1937-ig pedig a Vígszínház művésze volt. Az utóbbi színházban 1934-ben vált állandó taggá és a 8 órai újság szeptemberben így utalt vissza – ebből is úgy tűnik maradandó emlékű – korábbi berobbanására:
„Néhány esztendővel ezelőtt Bíró Lajos drámájában, a Hotel Imperiálban, egy néma szerepben tűnt fel először Bondi István. Egy román katonát játszott egyetlen szó nélkül olyan érdekesen, hogy a kritika és a közönség egyszerre felfedezte. Azóta kisebb-nagyobb szerepekben láttuk jó eredménnyel más és más színházakban, míg most a fiatal művész úgy látszik, révbe ért, mert a Vígszínház szerződtette törzstársulatának tagjai közé.”
1935-ben pantomim szerepet játszott a Busch-cirkusz színészeket szerepeltető rendezésében. 1937 őszén mutatta be a Pesti Színház Molnár Ferenc: Delila című darabját, amelyben szerepet kapott az immár ide szerződött Bondy István is.
1938 decemberében ott szerepelt a neve azok között a színészek között, akiket nem vettek fe a Színészkamarába.
1940 márciusában kezdett játszani az OMIKE Művészakció Goldmark-temében. Szabolcsi Lajos: Az áruló című egyfelvonásos darabjában. Innen kezdve többnyire kabaré esteken szerepel. De játszott 1941-ben Bíró Lajos: Álarcok című színjátékában, Szász Endre: Legényvásár című operettjében, An-Sky Dybukjában és 1942-1943-ban még egy sor vígjátékban.
A Demokrácia című újság 1947 áprilisában beszámolt arról, hogy a Fehér Hollók baráti társasága (amelyeket színészek hoztak létre korábban) az áldozatokra emlékezve ejtett szót Bondy Istvánról a „remek karakterszínészről”.
Haláláról – 1944-1945 - részletek nem ismeretesek.