- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Bóth Klári (1906-1948)

1922-ben a Belvárosi Színházban új színésznő mutatkozott be. Így írt fogadtatásáról a Pesti Hírlap júniusban: „Az új művésznőt Bóth Klárinak hívják és nagyon megérdemelte azt a sok tapsot, amit a felvonások végén kapott.” Az akkor 16 éves(?) színésznőnek, Berger Mór bankigazgató lányának, ez a színház lett azután a második otthona, még akkor is, ha ki-kirándult más színpadokra. A következő években szinte valamennyi újonnan bemutatott darabban szerepet kapott. Volt, amelynek kisebb volt a visszhangja, volt, amelyik sok és értékelőbb kritikát kapott. Az utóbbi csoportba tartozott Tersánszky 1923-ban bemutatott komédiája, a „Szidike”. A Világ 1923 áprilisában így írt ennek kapcsán:
„A női főszerep egy olyan színésznőnek jutott, aki még nem járt a Magyar Színház színpadán: Bóth Klárinak. A vígjáték jó részén Szidike a színpadon van, és körülötte mozog az egész cselekmény, de a lány – nem szólal meg … Ez teszi könnyűvé, vagy ez nehezíti meg a szerepet.”
A kritikák Bóth játékát illetően visszafogottak voltak.
Ezekben az években olyan partnerekkel játszott, mint például: Berky Lili, Csortos Gyula, Dajbukát Ilona, Kabos Gyula, Somlay Artúr, Törzs Jenő.
1926 májusában férjhez ment Telek György ügyvédhez. Ezt követően hosszú időre eltűnt a színpadról, gyermeke született. Mindeközben családi tragédiákat kellett átélnie: 1930-ban először testvére, majd egy évvel később édesanyja lett öngyilkos.
1932 novemberében visszatért a színpadra, amikor a Kamaraszínházban bemutatott „Forgószél” című darabban kapott fontos szerepet. A Friss Újság beszámolója szerint: „Bóth Klári lélekbe markoló módon, nagy művészettel ábrázolt egy vergődő leányalakot”. Marad egy ideig a Kamaraszínházban, a szerepek jók, a kritikák kedvezőek, majd 1934 őszén szerződött vissza „törzshelyére”, a Belvárosi Színházba, ahol állandó szerződést kapott Bárdos Artúr igazgatótól. Rögtön egy siker, a „Vallomás” című színműben, ahol a partnerei: Bulla Emma és Páger Antal voltak. A Tolnai Világlapja így írt róla fényképes beszámolójában: „Igen nagy sikere volt Bóth Klárinak, aki drámai erejű és mély alakításával újból bebizonyította kivételes tehetségét.”
1936 elején művészi körútra az Egyesült Államokba utazott, majd az év második felében újból szerződést kapott Bárdos Artúr mindkét színházába: a Belvárosi Színházba és a Művész Színházba. Az ezekben az években létrehozott teljesítményei visszhangtalanul maradtak. 1938 telén a neve azoké között szerepelt, akiket nem vettek fel a Színészkamarába.
1941 januárjában lépett fel először az OMIKE Művészakcióban. Ezt követően egy évvel később Csergő Hugó Őszi szonátájának többszörös előadásaiban volt található a fellépők között. Közreműködött ezekben az időkben a Budapesti Izraelita Hitközség néhány rendezvényében is.
A következő néhány évéről, benne a holokauszt, a háború és a felszabadulás idejéről, nincs ismeret.
1948 márciusában a Világ számolt be arról, hogy Both Klári színművésznő egy Katona József utcai ház negyedik emeletéről – ahol a lakása volt –levetette megát és meghalt. Az esetleges okok között találhatók - az újság közlése szerint -, hogy a férje meghalt a felszabadulás után, ő pedig nem kapott már sehol sem szerződést.