- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Deutsch Jenő (1910-1944)

A Miskolci Napló 1927 júniusában ismertette a városi zeneiskola tanévzáró hangversenyének műsorát. Az egyik műsorszámban, amelyet nemes egyszerűséggel „Zongorahármasként” harangoznak be megtalálható volt a 17 éves (tehát 1910-ben született) Deutsch Jenő neve. Az ifjú zongorista 19298-1934 között Zalánffy Aladár és Bartók Béla tanítványa volt a Zeneakadémián. 1931-ben elnyerte a Főiskola Liszt Ferenc pályadíját.
1933-ban már hangversenyestje volt a pesti Vigadó nagytermében. Így számolt be erről a Pester Lloyd:
„Deutsch Jenő, aki annak idején tehetségével már a magasabb iskolában a figyelmet maga felé vonta, a nagyközönség előtt is bizonyságot adta tehetsége és zenei szempontból kitűnő, kivételes virtuozitásának.”
Ha nem is sűrűn, de voltak hangversenyfellépései az 1930-as évek folyamán, zongoraművészként és orgonistaként egyaránt. Ezekben a klasszikus zongorarepertoár darabok mellett kortárs (Veress Sándor, Kadosa Pál) művek is szerepeltek. Az Újság 1937 októberében írt Deutsch Jenő önálló hangversenyéről:
„Szombaton este önálló hangversenyt rendezett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Legnagyobbrészt klasszikus szerzők alakításaiból egybeállított műsort adott elő…. Feltétlenül igen ízléses, nagyképzettségű, tehetséges muzsikus. A technikája tiszta és biztos, stílusérzéke kifogástalan.”
Bartók Béla és Kodály Zoltán oldalán Deutsch népzenei fonográf felvételek lekottázásával a népzenekutatásban jelentős szerepet vállalt. 1937-ben az ő kézírásának hasonmásában jelentek meg Bartók egynemű karai és ő másolta Bartók török gyűjtését továbbá a román dallamok zömét is.
1940-ben többször lépett fel szólistaként a Budapesti Szimfonikus Zenekar néven létrejött fiatal együttes estjein, valamint zsidó szervezetek rendezte műsorokban (de a Zeneakadémián rendezett Bartók-esten is). Az OMIKE Művészakció hangversenyein 1939-ben, majd 1941-ben lépett színpadra.
Az Izraelita Siketnémák Országos Intézete 1946-ban az intézet halottairól írt beszámolójában írta, hogy zenetanára „Deutsch Jenő zongoraművész … mint munkaszolgálatos eltűnt”.
Keszi Imre az Élet és Irodalom 1961. szeptember 23-i számában Bartókra emlékezve írt zeneakadémiai tanulótársáról néhány mondatot:
„… felbukkant Deutsch Jenő. Sörtehajú, kajlafülű, ó-lábú, rendkívül csúf fiú volt szegény Jankó, szeméből tehetség, okosság, jóság ragyogott ki és esetlenségében valami mély, érett, férfiúi báj volt, Ukrajnában pusztították el Jány Gusztávék. Bartók is, Kodály is nagyon szerette, mindkettőjüknek növendéke, Bartóknak egy kissé titkára is volt.”