- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Erdei Viktor /Epstein/ (1879-1945)

Festő, szobrász és grafikus. (Budapest, 1879. okt. 16. – Budapest, 1945. márc. 9.)

Felesége Karinthy Ada Noémi festőnő, Karinthy Frigyes nővére.

A Magyar Nők Közművelődési Köre egy fiatal művész 200 műtárgyból álló kiállítását rendezte meg 1907 februárjában. Ez volt Erdei Viktor festő, szobrász, grafikus első önálló bemutatkozása a nyilvánosság előtt. (Egy évvel előbb még Epstein Viktorként olvasható a neve a Képzőművészeti Egyesület téli kiállításának ismertetőjében.) A sok meleghangú beszámoló közül érdemes felidézni a Pesti Hírlap jószemű kritikusáét:

„Erdei Viktor, mint festő és szobrász kevésbé érdekelhet bennünket, de mint rajzművész határozottan számottevő tehetség. Erdei született rézkarcoló. A tűvel, tollal és ceruzával végtelen könnyedséggel és biztosan rajzol.”

A kereskedelmi akadémia elvégzése után Hollósy Simon szabadiskolájában dolgozott Nagybányán. Később Székely Bertalan, és Ferenczy Károly mellett tanult. 1908–09-ben Münchenben, 1912-ben pedig Párizsban képezte tovább magát.

Hamar szerepet vállal a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (rövidítve KÉVE) művészcsoport életében. Kiállításainak nagyon jó volt az itthoni sajtója, szinte mindegyik eseménynek számított. Ilyen volt 1907-ben az a gyűjteményes bemutató, amelyben 170 műve szerepelt. Ilyen volt ezt követően 1912-ben, Szegeden Gulácsy Lajossal közösen rendezett tárlata. 1915-ben hadikórházakban beteg katonákról készült rajzai a Had- és Népegészségügyi kiállításon szerepeltek. 1924-ben Nagyszőllősre került, és egy évtizeden át Ungvár és Munkács környékén élve az ottani zsidóság életét, ősi hagyományaikat tanulmányozta. Eközben továbbra is kiállít Budapesten, így 1926-ban nagy bemutatója volt a Nemzeti Szalonban, amelyen 200 alkotása szerepel.

1934-ben, hazatérve kiállítja a kárpátaljai zsidóság életét bemutató rajzait az Ernst Múzeumban. A sajtóvisszhang lelkesült, a neológ zsidóság lapja, az Egyenlőség valóságos eksztázisban ír a kiállításról:

„Erdei rajong a fajáért, szereti és bámulja őket, ő maga a legnagyobb fanatizmussal és türelemmel járkál megrajzolt alakjai között. Figyelte mozdulataikat, járásukat, imádkozásukat, nézte őket nyitott szemmel, hunyorgatva oldalról, majd lázas izgalommal, egy pár ideges vonallal leírta, lekopírozta élményeit.”

De ide kívánkozik a Múlt és Jövő ismertetésének néhány mondata is:

„A … kiállításon Erdei Viktor zsidói jöttek elénk. Nem szépítve, nem kikefélve, kifésűlve. Úgy, gyűrötten, furcsán, groteszkül, ahogy a művész meglátta őket Munkácson, Beregszászon.”

Az OMIKÉ-vel a kapcsolata az 1920-as évekre tehető. 1939 után részt vett a Művészakció valamennyi kiállításán. Nem csak egyszerűen részt vett, de a katalógusok szerint rekord számú rézkarcot, tusrajzot állított ki. Ezek döntően a kárpátaljai zsidók életének már egyszer sikerrel bemutatott képei.

1944-ben a budapesti gettóba zárták.1945. március 9-én hunyt el, ahogyan a Népszava néhány hónap múlva emlékezik rá: „az ostrom alatt átélt nélkülözések következtében súlyosra fordult betegségében”.

Naményi Ernő, a Zsidó Múzeum igazgatója hosszú elemző és a műveket dicsérő cikket írt Erdei Viktor OMIKE Művészakcióban szereplő rajzairól a Múlt és Jövő 1940 májusi számában. Ennek zárómondatai:

„Erdei Viktor művének a magas szellemiség adja meg értékét. A formák, a természetbe való kapcsolódó csak eszközei ennek a szellemiségnek. És művészetének egyik legnagyobb értéke az, hogy ezek a formák összefogják a szellemet, érzékelhetővé teszik és közvetítik a művész lelkén keresztül a szemlélő részére.”

 A felszabadulást követően halt meg, 1945. március 9-én.

Műveiből 1948-ban rendeztek emlékkiállítást.