- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Gárdonyi Lajos (1896-1945)

Színész. (Budapest, 1896. okt. 27. - Bor, 1945.)

Az 1896-ban született Gárdonyi Lajosnak, a 1920-1930-as évek népszerű epizód-színészének pályája némi döccenéssel indult. Ő maga számolt be erről 1926-ban, a Tolnai Világlapjá-ban:
„1919-ben iratkoztam be a Színészegyesület színésziskolájába, de már hat hónap múlva kisütötték rólam, hogy tehetségtelen vagyok, nem tudok semmit s a rostavizsgán kibuktam – nem a színész pályáról, hanem csak a színészegyesületi iskolából. Erre átmentem a Rákosi-iskolába s innen három hónap múlva a Belvárosi Színházhoz szerződtettek.”
Sok színpadon lépett fel ezt követően: 1920-1925 között a Belvárosi, 1925-től 1938-ig a Vígszínház tagja volt. 1923-1924-ben a Magyar Színházban, 1930-1931-ben a Fővárosi Operettszínházban, 1935-1936-ban a Budai Színkörben is színpadon volt. 1926-1937 között rendszeresen szerepelt a Terézkörúti Színpad műsoraiban is. Gárdonyi Lajosra így emlékezett Hegedűs Tibor, az 1981-ben megjelent, az „Én a komédiát lejátsztam…” című kötetben:
„A szorgalmas, becsületes kispolgárt senki nem tudja jobban színpadra állítani nála. A kétszázszor egyhuzamban játszott Gazdag lány […] neki is meghozta a sikert. Forrai Rózsival való jelenetéről egész Budapest beszélt. […] 1927-ben egy ötvenen felüli kopott tisztviselőt játszott és a húszas évek után ő volt az egyetlen színész, akinek kétéves szerződése volt.”
Rengeteget és sokfélét játszott, és erről 30 évesen így nyilatkozott az Az Est-ben: „Megtörtént velem, hogy egyetlen napon voltam nyolcvanéves öregember, tizennégyéves diák, ötvenéves ékszerész.” A sok és sokféle szerep sikerét igazolta vissza Az Est egy másik cikke, 1927-ből:
„Ez a Gárdonyi Lajos ma az egyik legnagyobb epizodistája a magyar színészetnek. Korlátlan diktátor a nyolcszavas szerepekben. Bűvész, aki elkápráztat és órákig tartó élmény illúziójába ringat ezekkel a nyolc szavakkal. Mozdulatai, hangja, a ruhája, a nadrágján a vasalás, a mellényén a gombok, a maszkja – egyetlen szív és egyetlen egész ember!”
1938-ban – még a zsidótörvény kihirdetése előtt – új dologgal próbálkozott, hangutánzó artistákként léptek fel egy pesti mulatóhelyen Feleki Kamillal, mint Tip és Top, majd Lipi és Lupi paródiakettős.
1939-ben, bár a Színészkamarába felvették, de a Vígszínházban, vagy valamely másik színházban szerződést már nem kapott. Párizsba utazott fellépést remélve. Mint erről Az Est 1993 áprilisában beszámolt - „betanult egy artista számot, amellyel nemzetközi varieté-színpadokon is felléphet”. A terv minden bizonnyal meghiúsult.
1941 és 1944 között az OMIKE Művészakció foglalkoztatta. Sokszor lépett fel, hol főszerepben, hol mellékszereplőként, hol színdarabokban, hol kabaré tréfákban. 1941 októberében bemutatkozásként főszerepet játszott Márkus Alfréd: Csöpi című operettjében. Az is előfordult ezekben a hónapokban, hogy egy este, két darabban két szerepet játszott: az első részben egy bohózatban főszerepet, majd a második részben, a Szulamit című daljátékban egy szerecsen szolgát. Főszerep, 1942-1943-ban több is volt: Kellér: M.U.K.I., illetve Első emelet 7., Molnár Ferenc: Az ismeretlen lány, Erdősi: Kezeket fel, Lakner bácsi: A kis csavargó.
1942-ben ő is megírta visszaemlékező könyvét Véletlenül történt címmel. Az ebben leírt kis történetek érdekes képet adtak pályakezdéséről, a színház előtti hivatalnoki munkáról és a színházi élet sok apró történéséről.
1965 februárjában, a Film Színház Muzsika róla írt visszaemlékezésében volt olvasható:
„A pesszimizmusáról mesélte valaki: - Amikor a Goldmark-teremben játszottunk, együtt szoktunk hazamenni a Wesselényi utcán át. Nem egyszer előfordult, hogy láttam közeledni a 6-ost és mondtam neki: ott jön a villamos, siessünk. – Miért siessünk – legyintett. – Úgyse érjük el. Állítólag csak egy órán múlt, hogy biztos helyre meneküljön a géppisztolyosok elől. De akkor már teljes letargiában élt. Ha siet, elérte volna a felszabadulás útját.”
Nem érte el. 1945-ben Borban megölték.


            
/Kép: OSZMI Fotótár, Gárdonyi Lajos arcképe Fénykép 1930-ból Somló István felvétele 9×6 cm. - OSZK Színháztörténeti Tár KA 8010/1., Gárdonyi Lajos Levelezőlap Kis Pál 9× 14. cm. - OSZK Színháztörténeti Tár KA IX. 31./