- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Göndör Bertalan (1908-1945)

1926 elején kiállítást rendeztek „tehetséges gyerekek” műveiből. Az erről tudósító újságok őszinte elismeréssel írtak többek között egy 17 éves fiú elefántcsontból faragott tárgyairól. Így tudósított erről például az Esti Kurir:
„Csak a legküzdhetetlen tehetség hajthatta Göndör Bertalan 17 esztendős gimnazistát arra, hogy kábító finomságú elefántcsont oltárokat és csecsebecséket faragjon.”
Az 1908-ban született Göndör Bertalan neve ezt követően, egy év múlva, egészen más összefüggésben bukkant fel az újságok hasábjain. Következzen itt egy hosszabb idézet az Egyenlőség 1927. októberi számából:
„Az Országos Iparművészeti Főiskolában az igazoltatás súlyos körülmények között folyt le. Már néhány nappal az igazoltatás előtt a bajtársi egyesüléshez tartozó ifjak hangoztatták, hogy ’zsidók nem igen fognak majd itt ugrálni’. … a zsidó növendékek egyrésze jónak látta kitérni az előrelátható brutalitások elől, egyrésze, amelyik mégis odament, megaláztatások árán, de egyébként épp bőrrel menekült. A női hallgatók sírva hagyták el az intézet kapuit. Rosszul járt azonban Göndör Bertalan, ki abban a hitben, hogy ő felvételi jegye alapján jogosult az intézetet látogatni, mit sem gyanítva, az intézet aulájába lépett, ahol két tucat ifjú, fenyegető módon igazolást követelt. Göndör rögtön védekezési álláspontra helyezkedett és a túlsúllyal felvette a küzdelmet, meg is sebesített egynéhányat közülük, de véresen hagyta el a színteret és most amikor ezek a sorok íródnak: lázbetegen fekszik otthon.”
Ezt követően Bécsbe emigrált és ott, mint villanyszerelő dolgozott. Tanulmányait eközben a Kunstgewerbeschule-ben folytatta. Linóleummetszet-sorozatot készített a nagyváros szegényeiről (A zsákutca balladái, 1931–32).
Könyvillusztrációkat, politikai karikatúrákat, a munkásélettel foglalkozó képeket festett. Műveit Londonban is kiállították.
A harmincas évek második felében, bécsi emigrációja idején illusztrálta Oscar Wilde gyönyörű lírai költeményét, A readingi fegyház balladáját.
1938-ban, az Anschluss után hazatért. Itthon ex libriseket metszett és sok más kisebb grafikát készített. Olyan nagyobb megbízásokat kapott és készített el, mint a Vándorlás Könyve a Keren Kayemeth Lejiszrael kiadásában, az 1942-ben, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (Omzsa) által kiadott Haggada, ,az Eszter Könyve illusztrációja, amelyet a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaháza adott ki.
1941 és 1943 között az OMIKE Művészakció négy képzőművészeti kiállításain szerepelt ezen könyvek grafikai anyagával, illetve rajzokkal.
1941-től többször behívták munkaszolgálatra. Kárpátaljai munkaszolgálatából ceruzával rajzolt karikatúrákat küldött haza feleségének. Magyarország német megszállása után Auschwitzba, majd Mauthausenbe deportálták. Itt halt meg 1945. március 28-án.
Verseket is írt. Szobrász vagyok kezdetű versében ezt írta grafikus voltáról:
„Kinek a térből kevés jutott,
A masszából csak vonalra futott, szegényen.
A nagy műből csak csöpp vázlat terem.
Hiába érzi tenyerem a tömeget. Szobrász vagyok.
Kísértenek az árnyak és fények. És a céda körülmények megcibálnak.”


https://www.milev.hu/muzeomania/omzsa-haggada