- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Hidas Hédy /Hedvig, Bruckner/ (1915-2011)

Táncosnő, balettmester, balett igazgató, pedagógus. (Budapest, 1915. dec. 6. – Budapest, 2011. jan.)

A Nemzeti Ujság 1936 júniusában tudósított az Operaház balettkarának vizsgájáról. Ebben - a következő évtized történéseinek ismeretében – egy eléggé meghökkentő mondat volt olvasható: „Hidas Hédy haláltánca a legkényesebb igényeket is kielégíti…”

Az így bemutatott ifjú táncos 1915-ben született. A zsidó nagypolgári családból származó, betegeskedő kislányt 1922-ben iratták be a Magyar Királyi Operaházban működő balettiskolába, ahol Pótz Malvin, Brada Ede és Jan Ciepliński növendéke volt. A tánc mellet statisztált is.

„Nem nagyon volt életem a táncon kívül. 15-16 éves koromtól kaptam felkéréseket, hogy bizonyos társasági eseményeken táncoljak. Például a Terézvárosi Kereskedők és Iparosok Központi Asztaltársaságának estélyén, az Ifjúsági Sport Club bálján, jótékonysági gálákon.”

A bevezetőben említett vizsgát követően, az 1937–38-as évadban lett címzetes magántáncos. Szerepelt többek között a Sába királynője, a Faust, az Aida, a Magyar Ábránd táncszerepeiben. Nyaranta szerepelt a Budai Színkörben. Fellépett műsoros esteken, rendezvényeken. A bíztatóan alakuló táncos-karrier a zsidótörvények következtében az 1939/1940-es évadban abbamaradt.

„Megfordult velem a világ, mintha az életem értelme veszett volna el. Az alábbi levelet kaptam:

M. Kir. Operaház 1325. szám. / 1939.
Hidas /Bruckner/ Hedvig úrnőnek, Budapest
Az 1939. IV. tc. rende
lkezései, amelyek illetékes értelmezés szerint az Operaház tagjainak alkalmaztatására is vonatkoznak, szerződésének meghosszabbítását kizárják. Ennélfogva sajnálkozással közlöm, hogy a f. évi június hó 30-án lejáró szerződését nincs módomban megújítani.
Amidőn a M. Kir. Operaház kötelékében kifejtett eddigi működéséért köszönetet mondok, vagyok megkülönböztetett tisztelettel:
Márkus László
a M. Kir. Operaház igazgatója
Budapest, 1939. június 28.”

1942-ben kapcsolódott az OMIKE Művészakciójához. Koreografált és táncolt. Legsikeresebb előadása a Schumann Karneváljára készült táncköltemény koreográfiájának elkészítése és betanítása volt.

A Művészakció kényszerű bezárását követő, 1944-es megpróbáltatásokról mondta:

„Egy ideig a budai házunk házmesteréék bújtattak, a férjem meg Pesten dolgozott irodista munkaszolgálatosként. Borzalmas volt, amikor a nagy hóban egy kicsi gyerekkel az ember próbálja túlélni a telet és a helyzetet. Félig lakott, vagy hozzánk hasonló menekültekkel teli házakban húztuk meg magunkat a Budai-hegyekben. Folyton rettegtem, hogy mikor és hová fogok menni, mert amikor kiderült a származásom, mindig tovább kellett mennünk, mert senki sem mert hosszabb időre befogadni. Szörnyű időszak volt. Lőttek utánunk német katonák és nehezen szabadultam meg az oroszoktól....”

A második világháború után nem akart visszatérni a színpadra. Megszületett második gyermeke is. 1948–1949-ben elvégezte a Tánc és Mozdulat-tanítóképző Országos Tanfolyamát. 1950 szeptemberében lett a frissen megalakult Állami Balett Intézet tanára. Lőrinc György Operaházba való távozása után, 1962-ben az intézet megbízott, 1963. április 1-jével pedig kinevezett igazgatója lett egészen 1972-es, saját kérésére történt felmentéséig. Ezzel párhuzamosan 1960 és 1973 között vezette a Fővárosi Operettszínház tánckarát és koreografálta az előadásait. A tanítást harminc éven át, 1980-as nyugdíjazásáig folytatta és számos kiemelkedő balettművészt nevelt a hazai és nemzetközi táncéletnek.

2011-ben hunyt el.

Az idézet szövegek Gara Márk: Mindenem a tánc volt című interjújából (Parallel, 2011. 19.) származnak.

Kép: http://www.hirado.hu/Hirek/2011/01/19/14/Elhunyt_Hidas_Hedvig.aspx