- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Horváth Ferenc (1913-1993)

Színész, versmondó. (Budapest, 1913. jún. 8. - Budapest, 1993. márc. 31.) A Színiakadémián 1935-ben szerzett diplomát. Először Homonnai István színtársulatának, majd a szolnoki, 1938-tól egy évig a debreceni színház tagja. Az 1938-as események a debreceni színház tagjaként érték el, és mivel a Színészkamarába nem vették fel, állástalanná vált. Elhatározta, hogy feljön Budapestre Debrecenből és itt próbál munkát, elfoglaltságot találni. Ekkor találkozott Bálint Lajossal, aki meghívta a különböző OMIKE művészestekre előadóként. 1939-ben, három hónapos katonai szolgálat után állandó tagja lett az OMIKE Művészakciónak.1939-41 között a Goldmark-terem előadásain szerepelt. Első szerepét a Rembrandt című drámában játszotta. Még háromszor hívták be munkaszolgálatra, majd kikerült a frontra és onnan tért haza 1945-ben. A felszabadulás után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1949-ben az Állami Bányász Színház alapító igazgatója, amely egy év múlva Honvéd Színház, majd 1951-ben A Magyar Néphadsereg Színháza lesz. 1953-tól 1970-ig a Madách Színház társulatának tagja, 1952-54 között a Színiakadémia beszédművészet-tanára. Pályájának súlyponti része előadóművészi tevékenysége. Jászai Mari díjas (1958), érdemes (1955) és kiváló művész (1970).
/Magyar Színházművészeti Lexikon, Színházi Kislexikon, Budapest, 1969., Füzesi Róbert: Színház az árnyékban./

/Kép: OSZMI Fotótár, http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz10/296.html/