- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Lakos Klári /Lax/ (1918-?)

Az 1918-ban született Lakos Klári neve 1934-ben bukkant fel először a hazai sajtóban, amikor a Honthy Hanna ösztöndíj jelöltjei között ismerhették meg az olvasók. Két évvel később, mint Rózsahegyi Kálmán színiiskolájának vizsgázójáról érkezett hír róla. A Magyarság volt az az újság, amely egy mondatot szentelt ottani fellépésének: „A vizsgaelőadás egyik eseménye volt Lakos Klári közvetlen, kedves egyénisége és temperamentumos tánca”.
Az iskola elvégzése után Debrecenbe szerződött „szubrettprimadonnának”. Bemutatkozása jól sikerült, legalábbis a lapok írásai szerint „különösen szép sikert” aratott. Mivel a rádió közvetítette a debreceni színház egyik sikeres előadását, Lakos Klári valamelyest országos ismertségre is szert tett.
1937 elején mutatkozott be Budapesten a Komédia Kabaré előadásán, nagy sikert aratva. Az év őszétől Kassán játszott. A színház játszóhelye kiterjedt Kelet-Szlovenszkóra és Kárpátaljára is. 1937 novemberében így mutatta be a Kárpátalja című újság:
„Lakos Klári szubrettprimadonna ez a kis ördög mindenben, prózában és operettben egyaránt elsőrangú, akik kételkednek benne, azoknak megjósoljuk, rövidesen fővárosi színpadokon fogjuk látni.”
Prózai szerepekben is nagy sikerrel mutatkozott be. Ennek egyik csúcspontja volt 1939 februárjában a kassai Nemzeti Színházban Jávor Pállal együtt bemutatott „Süt a nap” című darab női főszerepe. Néhány hónappal később egykori mesterével, Rózsahegyi Kálmánnal léphetett fel Kassán. Erről így számolt be az Újság:
„Lakos Klári […] meghódította ismét és újra mesterét, akivel ezúttal először játszott együtt egy színpadon. Rózsahegyi boldogan osztotta meg vele az ünneplést a szűnni nem akaró tapsokat, melyre a nagytehetségű primadonna ezúttal is teljes mértékben rászolgált.”
Az egyre borúsabb politikai éghajlatban, 1939-ben még lehetővé vált, hogy sikereket érjen el a színházában. Kassán, március 15-én díszelőadásban mutatták be a János vitézt. Az Újság beszámolót írt az előadásról:
„A színházat zsúfolásig megtöltő előkelő, díszmagyaros közönség lelkesen tapsolta végig a nagyszerűen kiállított, pompás előadást. A siker oroszlánrésze Lakos Klárit, a kassai társulat szubrettjét illeti meg, aki Iluska alakításával újra teljesen új oldaláról mutatkozott be a kassai közönségnek, amelynek pedig régi kedvence.”
1940 nyár végén Ungváron volt, de az újsághír már nem színházi fellépéséről szólt, arról már nem is szólhatott, hanem arról, hogy a színésznő „megkezdi vendégfelléptét a Korona kerthelységében”.
1940 telétől 1944-ig a neve már csak az OMIKE Művészakció előadásainak ismertetésekor fordult elő. Kabaréelőadássokon, vidámesteken lépett fel, de szerepet kapott operett előadásokban is.
1945-ben az Új Színházban kezdett játszani, majd a Belvárosi Színház (későbbi és mai nevén Katona József Színház) és az Operett következett. 1954-ben a Nemzeti Színházban lépett színpadra Csiky Gergely vígjátékában, a Buborékokban. Még egy kis hír volt róla egy könnyű nyári szerep eljátszásakor, 1956 augusztusában.
Enyedi Sándor: Rivalda nélkül című lexikonjában még ez a bejegyzés található Lakos Kláriról: „Elhagyta Magyarországot, Londonban telepedett le, egy időben saját tánciskolája volt.”
Halála időpontjáról nincs ismeretem.