- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Rónai Géza (1886-1944)

Rónai Géza azzal tűnt ki az OMIKE Művészakció szereplői közül, hogy színészként és festőművészként egyaránt szerepelt 1939 és 1944 között.
1886-ban született Debrecenben. 1908-ban magyarosította nevét Weiszről Rónaira. 1928 januárjában, egy a Pesti Naplóban írt cikkben így emlékezett kisgyerekkorára:
„…Nyegyedfélesztendős koromban árván maradtam. Az anyai szeretetet nem ismertem, annál jobban a koplalást és a verést. Szinte csodálatos, hogy minden külső befolyás nélkül mégis erős vallásos érzés fejlődött ki bennem. Hittem Istenben és hitem kárpótolt mindenért. Színész lettem, mert az volt a meggyőződésem, hogy ez éppoly szent hivatás, mint a tanítóé vagy a papé.”
Vidéki színészként kezdte pályafutását. 1902 decemberében a Kecskeméti Ellenőr számolt be egy rendezvényről, amelynek része volt Rónai Géza „érdekes monológja”. Következett Debrecen, majd Kaposvár és kisebb városok Könyves Jenő igazgató, majd Márffy Károly igazgató staggione, azaz egy-egy idényre szerződő vándor színtársulataiknak tagjaként.
A Somogyi Hírlap 1914 januárjában így méltatta fellépését:
„Rónai Géza legeleső színésze a társulatának. Minden szerepet becsülettel játszik meg, minden szerepben hasznavehető, ami sokoldalúságra vall. Teljes sikere volt.”
1917-1918-ban katona volt.
A húszas évek elején az Intim, illetve a Nagy Endre majd a Pesti Kabaré tagja volt, 1924-től a Terézkörúti Színpadon lépett fel és megszakításokkal itt játszott 1930-ig, majd rövid időkre szerződést kapott más budapesti színházakban is.
1930 közepétől egyik vezetője volt annak a szervezetnek, amely a Budapesti Színészszövetségen belül a szerződésnélküli színészek helyzetével, sorsuk javításával kívánt foglalkozni. 1935 szeptemberében számolt be a Magyarország a szervezet egyik fellépéséről:
„Rónai Géza ismertette a munkanélküli színészek szomorú helyzetét – Nem kedvezményeket, nem javakat akarunk a hatóságoktól – mondotta többek között – hanem kenyeret és munkát. Mozgalmat indítottunk illetékes helyeken annak érdekében, hogy a magyar filmgyártás paradicsomából seprűzzék ki a nem odavaló elemeket. Azt kívánjuk, hogy ezek után csak a két testület szerződésnélküli tagjait foglalkoztassák. Nem vagyunk finnyásak, hajlandók vagyunk mindnyájan statisztaszerepet is vállalni.”
Fél évvel később meg is nyílt – Rónai Géza vezetésével – a színészek filmközvetítő, valójában statisztaközvetítő irodája. Feltehetően nem ettől függetlenül rengeteg filmben kapott kis epizódszerepet.
A Színészkamara 1942 májusában törölte a tagjai sorából, mivel nem tudott igazolni az 1938-as felvétele óta megfelelő működést, azaz nem volt szerződése színházakban.
Mindeközben a nagybányai festőkolónián képezte magát. Az 1930-as években és a 1940-es évek elején rendszeresen részt vett csoportos kiállításokon a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban. Elsősorban olaj- és pasztell tájképeket alkotott. Az OMIKE Művészakció szinte valamennyi kiállításán szerepelt pasztelljeivel. . „Nagybánya” című pasztellképét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik
1933 májusában így számolt be az egyik kiállításról a Pesti Napló:
„Színész-festők. Az őszi szezon egyik érdekessége lesz az a kiállítás, amelyen magyar színészek által festett képeket fognak kiállítani. A kiállításra eddig a budapesti színészek közül a következők neveztek be: Abonyi Tivadar, Boray Lajos, Párizs Ila, Rónai Géza.”
1940 és 1943 között volt színpadon az OMIKE Művészakcióban. Játszott irodalmi műsorokban, Szép Ernő és Csergő Hugó színművekben, Szenes Béla vígjátékában, kis szerepe volt Molnár Ferenc Liliomában és Pap Károly Mózesében. Eközben kiállította pasztell képeit a Művészakció képzőművészeti kiállításain.
1944-ben halt meg munkaszolgálatosként, ismeretlen helyen.