- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Sándor Renée /Stern/ (1899-1977)

Tóth Aladár a híres zenekritikus 1921 áprilisában a Nyugat-ban hosszú értékelést szentelt az akkor 22-éves, a pályája elején álló Sándor Renée zongoraművésznőnek. Idézek ennek zárómondataiból, megjegyezve, hogy az egész tanulmányt is érdemes elolvasni.
„Ekkora kiforrottság Sándor Renée korában majdnem csak bizalmatlanná tesz bennünket. Egyetlen fiatalos vonás játékában, hogy hangszerével és az előadott művekkel még egyaránt kissé teoretikus viszonyban van, keresi a problémát s talán ott is bogoz, ahol nincs csomó. Temperamentuma erősen parnassien és ebben élénken emlékeztet Dohnányira. Ha azonban mély szépségkeresése továbbra is megóvja a dekadenciától, útja a legkomolyabb művészi magaslatra vezet.”
Budapesten született 1899 júliusában. Testvérei: Sándor Árpád zongoraművész és Sándor Frigyes karmester. A zeneiskolai évek növendékhangversenyein még mint Stern Renée szerepelt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Dohnányi Ernőnél és Kovács Sándornál tanult. Első önálló zongora-estjét, ahogy erről a Budapesti Hírlap beszámolt, 1920 januárjában tartotta. Az indulás visszaigazolását nemcsak Tóth Aladár írása jelezte, de például 1922 januárjában a Szózat jóval kritikusabb beszámolót írt egy hangversenyéről. A mérleg másik serpenyőjében a Pesti Hírlap egy évvel későbbi kritikája került. Ebben volt olvasható:
„… hazai zongoraművésznőink egyik legkiválóbbja Sándor Renée gyönyörködtette nagyszámú hallgatóságát, főleg Schumann c-dur fantáziájának és néhány Schubert-műnek eszményi szép, szinte tökéletes előadásával.”
1922-től hosszabb ideig Németországban turnézott Árpád bátyjával. Különösen a barokk és a bécsi mesterek, Mendelssohn, Bartók muzsikáját tolmácsolta rendkívüli formaérzékkel, tiszta zeneiséggel. Az itthoni fellépéseiről az elkövetkező években sűrűn számoltak be és hosszabb cikkekben is a lapok. Sokat lehetne ezekből idézni, volt felsőfok a dicséretekben, volt visszafogottabb vélemény is. Legyen itt példaként az 1933 februári Pesti Naplóé:
„Sándor Renée hosszabb szünet után ma ismét megjelent a Zeneakadémia dobogóján és magával hozta virtuozitásának, muzikalitásának, poézisénak minden gyönyörű frissességét, üdítő ragyogását, töretlen lendületét. És mindehhez még a művészi koncepciónak fokozott érettsége, elmélyülése járult, mint a nagytehetségű művésznő fejlődésének legszebb bizonyítéka.”
És ismét Tóth Aladár írása évekkel később, 1937 februárjában szintén a Pesti Naplóban:
„Hosszabb visszavonultság után szerdán ismét megjelent a Zeneakadémia dobogóján egyik legkitűnőbb pianistánk, Sándor Renée. […] Sándor Renée … nemcsak megőrizte művészetének eredeti karakterét, hanem hatalmasan el is mélyítette azt.”
1940 és 1942 között szerepelt az OMIKE Művészakcióban. Az ottani fellépései között voltak önálló estjei is. A Népszava az egyik ilyen estről, az 1942. decemberi fellépéséről írt kritikát:
„Beethoven c-moll versenyművét játszotta el határozott, világos kifejezéssel. Ez a komoly és értékes művésznő inkább az értelmében bízik, semmint a hangulataiban, de köze van a dolgok lényegéhez és kissé józanul bár, ezt a lényeget is nyújtja.”
1943 szeptemberében nyílt meg a Pesti Izraelita Hitközség Goldmark Károly Zeneiskolája, ahol tanított. 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54) tanította a zongorakötelező tárgyat. De nem hagyta ott végleg a hangverseny-pódiumot sem. A Muzsika 1974-ben, születésnapját köszöntve így írt erről.
„Művészetének újabb, váratlan nagy kivirágzása hosszú hallgatás után, a hatvanas évek elején következett be. Bach, Händel, Haydn és Schubert művei mellett Sándor Renée ekkor különösen néhány olyan Mozart-kompozíció egészen különleges tolmácsolásával lepte meg … közönségét, mely művek a korábban kevésbé ismert … Mozartot állították elénk.”
Budapesten hunyt el 1977 augusztusában.


https://www.youtube.com/watch?v=MNBT8HJ3or8