- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Sík Olga (1911-2007)

 „A zenei emlékeim nagyon koraiak. Édesapám nagyon szépen hegedült. A lányok mindegyike tanult zongorázni. Nem zongoráztak briliánsan, de zongoráztak. És mindenki énekelt, nem utolsó sorban. És arra emlékszem még – azért elég rég volt –, hogy édesanyámtól örökölhettem az alt hangot. Mert mikor apám hegedült, anyám énekelt. És az a bársonyos mély hang, az nekem nagyon tetszett. Aztán mindent eltanultam tőlük, mind a kettőtől.”
Ezek a mondatok abból a portréfilmből valók, amelyet 2005-ben készítettek Sík Olga operaénekessel, művésztanárral. (A film részleteit tartalmazó leírt változat, a Parlandó 2018/7 számában jelent meg.)
Sík Olga 1911. augusztus 11-én született Máramarosszigeten. Schön Olga néven született és ezen a néven végezte el a Zeneakadémia operatanszakát. Ezen a néven kezdődtek el fellépései. Az elsőről 1930 májusában számolt be a Debreceni Újság, amikor a városi zeneiskola éves bemutatójáról beszámolva Schön Olga csengő mezzojáról írt. A korai, iskolai debreceni szereplések után a következő, már pesti fellépésekről 1934-ben tudósított az Újság, amikor zsidó szervezetek, közöttük az OMIKE rendezvényein lépett fel. 1936 és 1938 között a növendékhangversenyek következtek, amelyekről a napilapok rendre beszámoltak, így írt például az Esti Kurir 1938 márciusában: „Schön Olga ereje tömör mezzoszopránjának mélységében van”.
A Schön Olga név áll az 1940-es házassági anyakönyvi kivonatban, amely Scher Tibor rabbival kötött házasságának az okmánya.
1939 januárjától már Sík Olga néven lépett fel, főként a Pesti Izraelita Hitközség különböző rendezvényein. 1939 novemberétől ott volt az OMIKE Művészakció társulatában. Többek között 1940-ben szerepe volt a Lammermoori Luciában, 1941-ben a Hoffmann meséiben, a Rigolettoban. 1942-1943-ban fellépett Racine: Eszter című tragédiájában, az Állarcosbálban, a Hoffmann meséiben. 1944-ben Gounod Faustjában szerepelt a Goldmark-teremben.
A Világ 1947 augusztusában (Sík Olga Operaházból való elbocsátásának híréhez kapcsolódóan) közli Scher Tibornak, Sík Olga férjének néhány mondatát felesége háború alatti tevékenységéről:
„…felesége 1944-ben illegális tevékenységet folytatott és összekötő volt a később tragikus véget ért Komoly Ottó és a Magyar Front között. Egyízben futárszolgálat közben Budán elfogták, a Svábhegyre vitték, ott borzalmasan bántalmazták.”
Sík Olga 1945 júniusában mutatkozott be az Operaházban vendégszereplőként, nem is akármilyen szerepben, Azucenát énekelte a Trubadurban. A kritikák vegyesek voltak. Az év végén dalestje volt a Zeneakadémia nagytermében. Egy év múlva a híradások új operaházi szerepéről (Magdaléna) számoltak be a Rigolettoban.
Az operaházi évek után a Filharmónia énekesnője, illetve ekkor kezdte el hangképző énektanári küldetését. Sík Olga korszakalkotó volt mind a modern énekhangképzés, mind a művészi önkifejezés fejlesztése területén. Úgy tartotta a hangképzés független az énekstílusoktól és ennek jegyében tanított komolyzenei és könnyűzenei énekeseket is. Gyakran ismételt mondata volt
: „… határ a csillagos ég…”
Sík Olga a Bartok Béla Konzervatórium és az Országos Szórakoztatózenei Központ majd rövid ideig a Kőbányai Zenei Stúdió énektanára lett.
Életének utolsó éveiben már csak otthonában vállalt növendékeket. 2007. december 30-án halt meg Budapesten. Szinte utolsó napjáig tanított.

https://www.youtube.com/watch?v=-DNG7zt3NhU