- Fotó, kép

- Műsorfüzet

- Újságcikkek

- Hang anyag

- Kritika

- Partitúra

- Szövegkönyv

Simon Zsuzsa (1910-1996)

Színésznő, rendező, színházigazgató. (Nagyvárad, 1910. okt. 24. – Budapest, 1996. máj. 27.) Pályáját 1932-ben a Belvárosi Színházban kezdte, amelynek 1939-ig volt tagja. Simon Zsuzsát Bárdos Artúr fedezte fel, és 1935-ben már "Esernyős király" című színdarabnak egyik szerepét osztották rá, ahol olyan nagy nevekkel játszott, mint Páger Antal, Mezei Mária, Nagy György. 1935-ben már a Belvárosi Színház egyik vezető fiatal színésze, de 1939-ben leparancsolták a színpadról. A Belvárosi Színházban a szeme láttára vették le a képét a falról és taposták össze. 1940-1944. között az OMIKE-ben lépett fel. Első színpadi főszerepe a Dybuk című színdarabban volt Beregi Oszkárral, Gellért Lajossal, Gonda Józseffel, Horváth Ferenccel. A Hollán utcai OMIKE Kamaraszínház művészeti vezetője volt és tehetséges növendékeket oktatott, többek között Ujfalusi Istvánt, Földi Zsuzsát és a kivételes képességű Vágó Évát A Goldmark-teremben sorozatosan játszott főszerepeket, így például Boros Elemér Nős ember című darabjában, Geraldi "Szeretni" című darabjában, ezen kívül szavalt, sanzont énekelt és igen foglalkoztatott művész volt. 1945-tól 1947-ig a nagyváradi Állami Sínház igazgatója, 1949-1951-ben a Belvárosi Színház igazgatója. 1950-1956 között a Színiakadémia főigazgatója. 1957-től 1960-ig a Petőfi és a Jókai Sínház igazgatója, 1960-1962-ben a Fővárosi Operettszínház főrendezője, 1962-1990 között a Thália Színház tagja. 1948-tól a Színiakadémián a színészmesterség tanára.  Kossuth- díjas (1950) és érdemes művész (1973)
/Magyar Színházművészeti Lexikon, PIM Adattár,/Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Az OMIKE színháza és művészei, Bp. 1943./

/Kép: OSZMI Fotótár/